Állok a BLIKK mosdójában, és bámulom magam a tükörben. Lassan, szinte kábultan hajolunk egymáshoz közelebb az ikerképemmel, miközben két kezemmel a mosdókagyló széleit markolom. Könnyedén tartom magam, mégis a kezeim egyre görcsösebben markolják a vízköves, nyálkás porcelánt. Már szinte összeér az orrunk hegye a tükörlánnyal. Arcunk idegei is feszengenek, finom vonásaink nem bírják tovább,… átadják magukat a torzulásnak. Szemünket leszorítjuk, szánkat sikításra készen szélesre nyitjuk…. De nincs sikoly. Fájdalmasan mászik ki a meleg levegő a szélesre tárt pofán… Húzva, vonszolva magát a fájdalom útján. Ááaáhh…. Szinte sóhajtom. Leheletem függönyként terül el a tükrön. Már az ikrem sem tartja bennem az lelket. Minden erőmet, fájdalmamat, görcsömet a kezeimbe küldöm… Mintha azok a mosdókagyló szorításával elvezethetnék azt.
Ekkor egy csepp víz, bölcs, kegyetlen lassúsággal indul el utolsó csöppenő zuhanására a csapból. Ennyi. Itt törik meg az ellenállásom. Mint egy pillangó a magasba emelt halálosan nehéz súlyon… Ennyi kellet, hogy átbillenjek.. Végem. Összecsuklom ott, a tocsogós, koszos padlód. A retekben, szutyokban… Nem érdekel. Nem bírom tovább. Annyira viszket a pinám. Eszetlen rángatózással mellkasig húzom a szoknyám, Bugyimat félrehúzom egyik kézzel, a másikkal pedig szinte gitározó mozdulattal vakarni, marni, dörzsölni kezdem. Két kézzel folytatom, de nem segít. A viszketés belülről jön. Kaparom, cibálom az égő lukat, de semmi nem segít… Ekkor -már nem tudom hogyan- de odavergődök az egyik szarókabin mellé, épp csak hogy elérjem a wc-kefét. Kitépem a tartóból,… Erre a nyele a kezemben marad. Ketté van törve ez az olcsó szar. Kikotrom hát a bolyhos végét a trutyis tartó aljából, és úgy ahogy van be is tolom a szaros kefét. Cipp-cupp, ki és be, … újra meg újra…. ahogy így pümmög a kefe bennem, végre csillapodik az égő viszketés. Talán a hideg szaros lé, vagy maga a kefe speckó sörtéje,… Mindegy is. Segített.
Visszapakolom a két darabot ahogy volt a tartóba, ruhámat visszarendezem,… megigazítom a sminkem, és indulok is vissza az íróasztalomhoz írni egy újabb bulvárcikket.
…aztán felébredtem.
Tálán nem gyötörnek többé ilyen álmok.
(2 hét alatt elértek ezek az írások több mint 10ezer olvasót, azt hiszem ennyi elég is volt.
További borzalmaskodásokat inkább a magyar ill. angol podcastünkben követünk el)
feithreka 