Korház-szag vesz körül. Minden olyan tiszta, irritálóan rideg. Neonfény.
Most csak gyorsan írok. Amig a váróteremben üldögélek. A tegnapi skodás kaland után nagyon rosszul lettem. Folyton csak fingok.
Nem, ez nem annyira vicces…
..uppsz. Behívtak. Este megírom mi volt
-gondolom magamban,
…aztán felébredtem.
Folyt. Köv.
Fürdôkádban ülök, és figyelem ahogy a vérem lassan egy szép vastag csíkban kifolyik alólam. Beteget jelentettem, szóval végre lesz egy nap nélkülem a blikk szerkeztôségében. Írnám, hogy ma legalább ennyi mocsokkal kevesebb, de az igazság az, hogy amíg élek…. Amíg nem folyik el az összes vérem,… addig a létem mocska mindig rohasztja ezt a világot -teljesen mindegy hogy írok, vagy nem. Pusztán a butaság, amit lakni engedek a bûzös testemben, … Pusztán az osobaság amit létezni hagyok ezen a földön… Önmagában csak ez, már elég méreg és rothadás hogy ártalmára legyek a világnak.
Ezért vagdosom néha magam.
Ülôk a kádban, és bámulom a sötétvörös véremet, ahogy a megvagdalt pinámból, és a combomon lévô elkapart régi sebekbôl szivárog lassan, komótosan. Szinte gyönyörû, ahogy egybeolvad a seggembôl szivárgó gennyes folyással….
“Jó neked, kicsi fáradt vérem..” -suttogom magamban. “-Jó neked, mert mostmár szabad vagy. Nem kell bennem folydogálnod tovább….”
….aztán felébredek.
Folyt. Köv.
Épp zuhanyozok és azon gondolkodom, hogy utálni a hétfôket lehet hogy klisé, de nem utálni meg egyszerûen lehetetlen. Jó, az igaz, hogy a blikk újságírójaként azt hazudok -akár magamnak- amit csak akarok, de van az a kómás reggel amikor még hazudni sincs kedve az embernek. Sebaj, mire beérek a szerkeztôségbe felébred a féreg bennem.
A ByeAlex-es anyag végûl nem is az enyém lett, mert a reptéren nem tudtam odaférkôzni rendesen… Érdekes, sôt egész normális cikket találtam a moisted.com-on, szerintem azt fogom bekopizni, és azzal meg is leszek mára. Imádom hogy manapsáp már oly’ könnyû az újságírás. Csak ctrl+c-ctrl+v , és meg is van a cikk. A legszebb, hogy én ezért fizetést kapok. Hát nem csudás? Emlékszem még mikor kezdtem, voltak olyan hülye szabályok, hogy ha valakirôl írunk, akkor szólaltassuk meg…. meg hogy rögzítsük a beszélgetést, csak hogy az illetô szóhasználatát megôrizzük…. Nna annak már vége.
Hihi. Az mekkora már, hogy ma reggel takonnyal mostam hajat?! Aha! Úgy történt, hogy balkézzel fújtam ki az orrom, (a zuhany alatt) a másik kezemben meg már ott volt a sampon épp kinyomva. Elsôre csak felnevettem hogy “hohoooo, majdnem sikerûlt a hajamra kenni a takit” aztán eszembe jutott, hogy miért is ne.?! Két teli markomat rácsaptam hát a fejemre, aztán dörzsi dörzsi…. -mondjuk úgy, hogy a takony habzásgátlóként operált a sampon mellett.
…aztán felébredtem.
Folyt. Köv.
feithreka 