Depeche Mode koncert után

Standard

imageÁllok a wc kagyló elôtt, és szédülök. Lábaim szine már terpeszben , mint valami nyamvadt zsiráf, de mégis alig bírom tartani magam, aztán nem bírom tovább, elôre bukik a fejem és kirohan belôlem a hányás.
Köhögök párat,… Köpök, abban a remémyben hogy ennyi volt, aztán érzem hogy jön itt még. Közben elkezd csörögni a telefonom -kijelzôn türelmetlenûl villog “BLIKK szerkeztôség”… Tudom, már rég benn kéne lennem, elvégre mégiscsak az a munkahelyem…. Hopp, egy újabb adag, boooooaaaa. Itt már megmarkolom a wc porcelánját és átadom magam a keserû méregnek ami ki akar törni…
Arcom szinte hozzáér a zavaros, nyálkás löttyhöz, aminek félreismerhetetlen illatát úgy lélegzem vissza mint más a benzinszagot. Tudom hogy nem szabadna szeretni, de mégis… valahogy a gyermekkoromat idézi fel amikor megcsapja orromat az az epés, keserû, szinte csípôs hányásgôz…
Már olyan közel hajolok, hogy szinte eltûnik a fejem a wc-kagylóban.
Ahogy újabb és újabb okádék plottyan bele a gôzôlhô lébe,… érzem ahogy visszacsap az arcomra, pici a szemembe is megy, ahogy az orromba is jut néhány csepp…
Lábaim még mindig terpeszben, pucér seggem szinte az égnek mered… Idétlen egy látvány lehetek.
Erre egyszercsak érzem, hogy apám megfogja a derekamat. Erôsen, igazán férfiasan. Úgy, ahogy csak az én édesapám tudja. Lábaim között hátranézek és látom ahogy öregesen lógó zacskói felett keményen meredezik az az imádott apai fasz, ami egy pillanat alatt megtalálja az utat a pinámba.
Arcomat visszahajtom a hányásom felé, és átadom magam a boldogságnak. Ahogy apa egyre erôsebben keféli a picsám, egyre boldogabb vagyok. Már az sem zavar, hogy néha egy erôsebb lôkésnél belecsobban a fejem a hányásomba. Megérdemlem. Hisz’ ilyen egy mocskos rosszkislány vagyok.
Baszás után reggeli, és rohanás. Gondolom a fônököm majd megint megpróbál leoltani emiatt a szabadnyelvû blog miatt, na de amíg kitartóan tagadom hogy én írnám, addig azt mesélhetek itt amit csak akarok. Micsoda boldog szabadság. Rohadjál meg blikk. (És persze ezt nem én írom 🙂
…aztán felébredtem.
Folyt köv.

Leave a comment